The Way

Egyszerűen csak minden rendben! :)

Néha küzdök azzal, hogy még sosem szeretett senki, és nehéz elfogadni, de kezdek hozzászokni. Nyugalom kislány, te is lehetsz boldog! 

Egyetlen problémám van egyelőre, még túl közel érzem magamhoz a srácot, akiről korábban meséltem, és ez picit hátráltat, de ezen is hamar túl leszek!

Azt hiszem, bele tudok szeretni! :P Így lesz... Reménykedem!

A helyzet az, hogy nem tudom, mi van...

Az smsezős baráttal talán barátság marad, és megszelídülnek az érzéseim, amiről egyébként fogalmam nincs, micsodák, ugyanis közbe szólt az ARAB HERCEG!

Miért is írom így? Mert tényleg arab! :P

Elmesélem, mi történt... Pasik és csajok nevű remek alkalmazás a facebookon, amit igazából csak kattintgatós elfoglaltságnak használtam unalmas óráimban. Szóval bejelölt, tetszem neki. Hmm. nem rossz, kicsit érdekes a bőrszíne, de jóképű srác!

Msn csere, aztán onnantól egy hullámhossz! ;) Édesanyja magyar, édesapja arab származású, a családban egyedül ő lett arab külsejű, mindkét lánytestvére fehér.

Nagyon udvarias, nagyon rajong értem, nagyon értelmes, nagyon jóképű, nagyon tetszik! :)

Már kétszer randiztunk, csók, megfogta a kezem, holnap ismét randi, szóval alakul. Kicsit sokat keres, ami nekem szokatlan az eddigi férfiak után, de teljesen máshogy látja a nőket, mint  a magyar férfiak, úgy érzem.

Ő nem hozza magával egy új kapcsolatba a korábbi sértettségét, nem kell bűnhődnöm a korábbi nők okozta fájdalmakért.

Megfogta a kezem, és forgatni kezdte, fehér-barna-fehér-barna. Zavar-e a bőrszíne? -kérdezte...

NEM egyelőre biztosan nem. Remélem, a jövőben sem fog!

Mi lesz a zavaros baráttal? Nem tudom, de jó lenne, ha az a helyzet lezárulna bennem, mert semmi értelme!

A folytatás...

Egy kis előzetes mesélés... Iszogattunk egyik barátnőmnél, sokat beszélgettünk kapcsolatokról, stb. Aztán az este végére elég rossz kedvem lett, szótlan lettem. Taxiba ültünk, ami persze hozzánk hozott, ő meg innen haza sétált. Mindig haza kísér buli után... Azt hiszem, erről is le kellene szoktatni...

Szóval elküldtem, nem akartam beszélgetni, de amikor lefeküdtem az ágyba, a kezembe vettem a telefonomat, és épp arra gondoltam, hogy írok neki egy smst, hogy szép álmokat! :)

Erre...

Ő: Szép álmokat!

Én: Gondolatolvasó vagy, épp ezt akartam írni Neked...

Ő: Nem szép dolog nem elmondani a nincs jelentősége dolgokat :) (ezt azért írta, mert nem akartam beszélgetni vele, amikor haza kísért, haza küldtem)

Én: Csak a szokásos mi lehet a baj velem érzés, meg ami nekem egy évembe telt, az másnak miért sikerült hetek alatt... Csupa hülyeség... (kiegészítés: van egy barátnőm, akivel kétszer találkozott, azóta nagyon jól elbeszélgetnek, már "projektekről" beszélgetnek, stb... hosszú)

Ő: Ne söpörd a szőnyeg alá. Én örülök, amik vagyunk egymásnak, ez legyen a fontos. De tényleg!

Én: Nem biztos, hogy érzem, hol lenne jó meghúzni a határt, vagy hol van, hol kellene lennie...

Ennyi, ez után nem jött válasz! Na, ezt fejtse meg valaki! :)

"Ha most azt mondom, egész megszerettelek az egy év alatt, akkor utálni fogsz és két hétig azt mondod, hogy ilyet nem mondunk?"

Nem, nem mondtam... Azt mondtam, köszönöm, és talán picikét én is kedvelem... :$

Azt hiszem, nagyon különleges elképzelésem van a világról. Vannak bizonyos elvárásaim barátokkal szemben, nem mondok, csinálok bizonyos dolgokat, amiket nem úgy gondolok...

Őszinte vagyok. Akkor is, ha néha fáj.

Az elvárásaim viszont úgy látszik, túl soknak bizonyultak.

Igen is elvárom a hímnemű barátaimtól, hogy ne mozduljanak rá minden egyes barátnőmre, aki szingli, és bemutatom nekik, főleg, ha tudom, hogy a srác olyan, hogy akárkivel kikezdene, és jelenleg is több barátnője van.

De ezzel még talán nem is lenne gond. Tegye, persze! Nem állnék a boldogságuk útjába, még akkor sem, ha szerintem pár hétig tartana csak, és utána meg majd nekem kell tartani a hátamat, hogy miért nem hívta fel.

Mentség? De hát ő úgy gondolta, hogy sosem találkoznak többet... Persze, valószínű, azért mutattam be, mert azt gondoltam, többet nem bulizunk együtt.

Ezeket mind-mind könnyű lenne megbocsájtani, még akkor is, ha elég érdekes a kapcsolatunk, és talán még valami furcsa módon, bár egyáltalán nem ideálom a srác, mégis vonzónak találom. Ezeket már megszoktam.

De azt viszont egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ezen mit kellett letagadni? Ha nem gondolta, hogy rosszat csinál, akkor igazán mesélhet róla... Ha tudta, hogy rossz, akkor miért csinálta?

Akkor ennyit ért a kettőnk barátsága-kapcsolata, már azt sem tudom, hogyan fogalmazzam meg.

Nem értek semmit. Túl közel engedtem valakit megint, és megint visszaélt vele... Nagyon csúnyán...

Megint fagyaszthatom a sok jeget, és óvatosabbnak kell lennem, hogy senki ne olvaszthassa fel!

Érdekes ez a blogvilág, egyre távolabb érzem magam tőle. (:

Valamiért azt érzem, hogy ez nem rossz dolog, hisz azt jelenti, hogy nincs igényem arra, hogy egyedül, elvonultan, félig-meddig ismeretlenekkel osszam meg a gondolataim-érzelmeim.

Félreértések elkerülése végett nem szólom le a blogosokat, hisz tetszett az is, ami itt volt. Hozzáteszem, ami volt...

Néha persze azért még én is ide látogatok! Örömmel látom, hogy azoknak is jobbra fordult a sorsa, akik már nem kíváncsiak rám, és talán azoknak is alakul, akiket megszerettem! (:

Az én életem zajlik, tegnap randiztam, meglátjuk a folytatást, szerencsére még mindig megvan a munkám, megvannak a barátaim, akik igazán azok, és nem kell attól félnem, mikor szúrnak hátba. (:

Nyugalom van belül, és ez látszik kifelé is! Magamnak is, másoknak is azt mondom, csak így tovább!

Azt kívánom mindenkinek, hogy ne legyen ideje blogozni! (;

Természetesen itt kérek elnézést azoktól, akiket korábban naponta nyomon követtem, kommenteltem, és kedves Phoenix86 - jajj, de kár, hogy itt nem lehet taggelni -nem felejtettem el, hogy jövök Neked egy sörrel! (:

Érdekes dolog, amikor az ember bal lábbal kel fel...

Tekintve, hogy én mindig ügyelek rá, hogy ez jobb lábbal történjen, általában nem is fordul elő. :)

Jókedvem van, mindig mosolygok, nem szoktak aggasztani a problémák.

Ma viszont rossz kedvem van, nagyon... Bújós napom van, persze nem hiszem, hogy lesz alkalmam bárkivel is összebújni, mert az egész napom be van táblázva, már készülnöm kellene, csak még muszáj megírnom ezt a bejegyzést.

Remélem, a héten lesz alkalmunk találkozni, és akkor elmúlik ez az egész.

Pedig ez most még PMSZ sem lehet, mert annak még nincs itt az ideje...

Minden percben sírós nap, ejj, de utállak! :S

Érdekes helyzet, amikor az ember olyan információ birtokába kerül, amivel szúrhatna, barátságot tehetne akár tönkre.

Amikor az jár a fejemben, hogy engem mennyire bántottak meg több év után, pedig szerintem azért tettem le néhány dolgot az asztalra, akkor kinyílik a bicska a zsebemben.

Legszívesebben kiírnám az üzenőfaladra, hogy a kedvenc hugicád megdugatta magát a pasival, akire te épp hajtottál, ennyit a barátságotokról, meg a jaj de nagy őszinteségről! A vicc egyébként az, hogy a csaj közben előadja, hogy mennyire elítéli az ilyen egyéjszakás kalandokat, meg ő aztán nem kapható erre. Nem az a baj, hogy csinálja, tegye nyugodtan, de a képmutató embereket utálom!

Természetesen sosem tenném ezt ki sehová! Nem látom értelmét annak, hogy visszaszúrjak, mert tudom, hogy az egész helyzettel korábban sem az volt a célom, hogy bántsak valakit, ez épp egy elég kellemetlen velejárója volt az egésznek.

Csendben maradok, és várom, hogy talán egyszer magától jön rá, hogy ki, miért fontos, ki az, aki mindig őszinte volt vele, akkor is, ha az néha fáj.

Talán ott lettem volna a szemüvegválasztáskor, és segítettem volna neki abban, hogy ez a keret szerintem túl nagy, túl széles, és valami vékonyabb kellett volna. Persze bántásnak érezte volna, vagy nem tudom.

Ilyenkor mondjuk elgondolkodok azon, hogy talán a hajam sem olyan jó, mert az emberek szimplán udvariasak, és nem akarják elmondani, hogy mennyire szar! :D

Próbáltam olyan embereket megkérdezni, akikről tudom, hogy udvariasságból nem mondanának ilyet, de végülis igazából egy embernek biztos, hogy tetszik, és egyelőre ő számít! :)

Barna lettem. Sötétbarna, kis mahagóni árnyalattal a korábbi hajszínem miatt.

Tetszik. Nem csak nekem, másoktól is pozitív visszajelzéseket kaptam. Állati jó érzés! :)

A hajszínt megtartom, és az "angyali szöszi", a "dögös vörös" után most állítólag komoly barna lettem.

Megkomolyodok ettől? Isten ments! :P

Mi jött még a barna hajszínnel? Ritkán osztom meg ilyen jellegű dolgaimat, de életem egyik legjobb szexuális élményét éltem át! 2 és fél óra kényeztetés, masszázs, szeretkezés, isteni volt! Egész este csak mosolyogni tudtam! :)

Természetesen nem csak nekem volt jó, másnap reggel várt az sms, hogy fantasztikus volt, és nagyon köszöni, szerintem még velem is álmodott! :P

Remélem, sok-sok folytatása lesz még, már a korábbi együttlétek is arra utaltak, hogy ez nagyon jóóóó, de ez most még annál is fergetegesebb volt! :D

Várom már a következőt...

A bulik közben jönnek-mennek, barátaimmal talán megint megnyugszik a helyzet végre! Nem szeretem a vitákat, inkább elkerülöm, de nem kikerülöm persze. Inkább leülök megbeszélni, hogy mi a gond, és próbáljuk megoldani.

A munkahelyem még megvan, talán ez a legnagyobb dolog a mai Magyarországon, bár szerintem ez elég szomorú.

Más nincs! Élem világom szokás szerint! :)

Feltennék egy képet a hajamról, meg az új tetoválásomról, de ennél a blognál ragaszkodom hozzá, hogy ne legyen egy kép sem. Valamiért így alakult ki, talán, hogy tényleg csak azok tudjanak róla, akik eddig is. :)

Régi barátnőm nemsokára utazik Németországba. Drukkolok neki, remélem, sokat fog változni, talán kicsit megkeményíti az élet, és kevesebbet hisztizik majd. Megkomolyodik, befejezi a minden szembejövővel való flörtölést, és talán egyszer még azt is megérti, hogy miért viselkedtem úgy, ahogy.

Bár, őszintén szólva nagyon megbántott azzal, hogy még azt is a fejemhez vágta, hogy hozott két gombóc fagyit, az meg pláne felidegesített, hogy én direkt eltűntem, hogy ne kelljen köszönni! :)

Ennyi volt mára a tudósítás, mindenkinek jó éjszakát! :)